Keith Haring 1985-ban született Readingben. A rajzolás iránti szeretete hamar felszínre került. Megtanulta a képregény készítés alapjait. 1976 Ivy School of Professional Art művészeti iskolában kezdte meg tanulmányait a középiskola után, de mindössze két évig jár ide, hiszen nem akart reklámgrafikus lenni. Egyéni kiállítással 1978-ban a pittsburghi Arts and Crafts Centerben mutatkozott be. Ugyanebben az évben költözött New York-ba. és a School of Visual Artsba jelentkezett. New York, New York.... Ez a város az underground művészet paradicsoma, ahol Keith megtalálta helyét. Évfolyamtársaival összebarátkozott Kenny Scharffal és Jean-Michel Basquiat, de zenészekkel, performansz - és graffitiművészekkel is. Ebben a pezsgő művészi közösségben Haring otthonosan mozgott, és elkezdett kiállítások és performanszok szervezésével foglalkozni, de mint szereplő is kivette a részét például a Studió 54 -ben. Inspirációit nem csupán a kortárs művészi közeg energiáiból merítette: Jean Dubuffet, Pierre Alechinsky, William S. Burroughs, Brion Gysin, Robert Henri is hatással voltak rá. Haring művészete a vonal elsőbbségén alapszik, tudatosan formálta s grafikai kifejezésmóddá alakította. Andy Warhol példáját követve döntött úgy Haring, hogy a közösségi művészetnek szenteli karrierjét. Keith Haring az SVA évei alatt számtalan kifejezésmódot kipróbált: performansz, videóművészet, installáció, kollázs, de a rajz folyamatosan jelen volt művészeti megnyilvánulásaiban. 1980-ban Keith Haring megtalálta a számára leginkább megfelelő fórumot művészetének kommunikálására: a New York-i metró aluljáróiban az éppen nem használatos hirdetőtábláin, amiket fekete matt papírral ragasztottak le ilyenkor. Fehér krétával rajzolt ezekre, és 1985-ig több száz ilyennel találkozhattak a járókelők. Remek színtere volt ez a gyakorlásnak, az egyik legközvetlenebb módja művészetének prezentálására és közkedveltté vált nagyközönsége körében. Ezen időszak alatt fejlesztette ki képi szótárát, melynek gyakori elemei: kutyák, piramisok, repülő csészealjak, négykézláb álló baba stb. Saját szimbólumrendszerének elemeit számtalan európai, Európán kívüli művészetből merítette. Foglalkozott szemiotikával, így tudatosan dolgozta ki ikongrafikáit, azok jelentéseit. Különféle szituációkba helyezi el "szereplőit", így mindig más-más mondanivalót fogalmaz meg segítségükkel.Színei a fekete, fehér, élénk tiszta színek: piros, sárga leginkább. 1980 és 1989 között számos kiállításon, csoportos kiállításon szerepelt ami nemzetközi sikereket, elismerést hozzott Keithnek. 1986 áprilisában nyitotta meg üzletét: a Pop Shop nevet kapta és a Sohóban volt. Kapni lehetett itt: pólókat, jelvényeket, játékokat, plakátokat, mágneseket Keith képeivel ellátva természetesen. Andy Warhol nagy támogatója és pártfogója volt. Az üzlet belseje is Haring grafikáival borított volt, fehér alapon fekete mintával. Azt szerette volna, hogy széles körben elérhető legyen művészete. A köztéri alkotások is meghatározó elemei Haring művészetének, melyekből több mint 50 készült 1982 és 1989 között. A nyíltan homoszexuális Haringnél 1988-ban diagnosztizálták AIDS-betegségét. Egy évvel később létrehozta a Keith Haring Alapítványt, melynek céljául tűzte ki, hogy AIDS szervezetek és gyermekprogramok számára kínáljon támogatást. Életének utolsó éveiben művészetét többek közt betegségének bemutatására szentelte, prevenciós tevékenységekben is részt vállalt. Egyetemes témái: a születés, halál, szeretet, háború. Emellett erősen bírálta az amerikai fogyasztói társadalmat. Hangsúlyt fektetett arra, hogy felhívja a figyelmet a kábítószer veszélyeire és megismertesse az AIDS betegséget. A vonalnak mindenképpen elsődleges szerepe van, üzenete direkt, közérthető. 1990. február 16-án 31 évesen hunyt el, az AIDS-sel kapcsolatos szövődmények következtében. A búcsúztatást, gyász szertartást a New York-i St. John the Divine katedrálisban 1000 ember jelenlétében tartották.
Forrás: lumú
A videóval kapcsolatban: Aki töltött fel már videót bármilyen videó megosztó portálra tudja, hogy választhatsz egy ikon képet melyet például a videód filmkockáiból ajánl fel az oldal. Hosszú ideig a fekete háttéren elhelyezett pink kérdőjel volt ennek a videónak az ikonja. Ez a kép flash-sel váltja Haring 1989-es "A hallgatás = halál" című alkotását (fekete alapon, pink háromszög - a férfi homoszexuálisok jelölésére szolgált a náci koncentrációs táborokban - és a fehér: "nem látok, nem hallok, nem beszélek" figurák "3 layeres" munkája) mellyel igyekszem feltenni azt a legnagyobb question markot, hogy: MIÉRT? De ekkor valami történt a YouTube-on, mert egyszer csak a "Safe Sex" feliratú kép - 1984-ből 0:44 a videóban - került ki ikonnak. Ez több szempontból is kínosan érintett, mivel a profil képem is eredetileg a pink kérdőjel volt, nem mint feltöltött kép, hanem a videó ikonjára hivatkozva. Természetesen a videó esetében valami oknál fogva nem lehetett megváltoztatni - ez amolyan hétköznapi internetes rejtély. A végső döfést, a korábban nem tapasztalt nézettségi adatok jelentették az ezt követő napokban. 3-4000 látogató! Bárcsak ez jellemezné a YouTube oldalamat minden nap! Tekintve, hogy az ilyen jellegű videóimat évek alatt nézik meg ennyien, hiszen nem túl nagy rá a kereslet nagyon kíváncsi lettem. Egy tőlem független botránynak köszönhettem ezt a sikert:). A kommentekből kiderült számomra, hogy valahol Amerikában egy tanár 4-5. osztályosoknak mutatott be egy Keith Haring videót - ha jól értettem egyes források szerint az enyémet ;), nem hiszem csak a pletyka ereje. A szülők körében ez széleskörű felháborodást keltett, főleg azt követően, hogy megtudták ki az a Keith Haring és meglátták az alkotásait. Tehát az én kisfilmem ikonja csak úgy vonzotta eme felháborodott tömegeket.
Ha érdeklődsz a képregény készítés iránt: Scott McCloud: A képregény mestersége című kiadványából elsajátíthatod a mikéntjét!
Megosztás
